Szülőföldünk
Nevét kissé elírták a pápai tizedjegyzékben, ám 1477-ben már Bykfalva néven találjuk. Festői környezetben fekszik ez a falu a Bodzafordulói-hegyek lábánál, nagy kiterjedésű bükkösök előterében. A főút mellett - a központban - van az iskola épülete. A rendszerváltás után újra feltárt emléktábla szerint, a falu közössége építette "Magyarország ezeréves fennállásának emlékére". A település a műemlékek nyilvántartásában több műemlék épülettel is szerepel, s ezek építészeti értéküknél fogva idegenforgalmi objektumok is.

Az egykoron védelmi célokat szolgáló református templomvárából, középkori eredetű, de később gúlasisakkal fedett tornyát és a XVI-XVII. századi szabálytalan ovális alakú lőréses várfal maradványát láthatja a mai szemlélő (1863-ban jelentős részét lebontották). A harangtorony - egykor - önmagában is védhető öregtorony - donjon - volt. Keskeny lőréseivel egyedülálló a megyében. Eredeti - ún. barcasági típusú - lanternás sisakját, 1937-ben, Debreczeni László tervei alapján, gúlasisakra változtatták. Kis méretű gótikus temploma helyett, mert kicsinynek bizonyult és romlásnak indult, 1863-ban újat építettek. Fennállásának 100. éves évfordulóján belső falára emléktáblát tettek. A harangtoronyban még mindig használatban van a szakirodalomban is ismert műkincs jellegű harangja. Iohannes Neidel, neves brassói harangöntő mester munkája 1640-ből. Értékét emeli az a tény is, hogy ezen már nemcsak latin, hanem magyar nyelvű körirat is van. A templomban láthatjuk a második világháborúban elesett bikfalvi honvédek emléktábláját és egy rövid templomtörténetet, melyet az erdélyi heraldika kiváló mestere Keöpeczi Sebestyén József készített (1963).

A templom előtti temetőkertben találunk egy díszesen faragott kőből való síremléket. Ez Háromszék 1849-es önvédelmi harcára emlékezteti a látogatót. S mert megrepedt és pusztul, feliratát lejegyeztük:

"Itt nyugszik szülőinek nagy fájdalmára az 1849 évi szabadság harczban mint 16 éves ifjú, 19 csata és ütközetben részt vett ifjabb SÁROSSY FERENCZ volt honvéd főhadnagy meghalt 1862 január 11, 28 éves korában."

A templom felé vezető lépcsős feljáró közelében van a holland testvérgyülekezet segítségével megújított gyülekezeti imaház, a református gyülekezet közművelődési centruma. Itt elszállásolási lehetőség van (nyáron) 6 személy részére (Tel. Fax. 331 314).

A falu központjában, a főút mellett, van a helybeli, kevés számú román ajkú lakosság számára az 1936-39-ben épült, bizánci kupolás ortodox templom. Titulusa Szent Péter és Pál apostolok. A templom közelében látható az első világháború bikfalvi áldozatainak emlékoszlopa.

A külsejükben is mutatós kúriák közül figyelmet érdemel a Nagy úton az 1793-ban épült Simon-ház, oszlopos, árkádos kőtornácával. Ugyancsak ebben az utcában van a Jantsó-ház és korban még ide sorolható a rozettás gerendával díszített - de kissé utólag módosított - Dénes Lajos-féle ház és Zsigmond Ödön háza a Templom utcában. Ez utóbbinak asszimetrikusan elhelyezett pilléres, boltíves, kiugró tornácát, barokk kosáríves árkádok díszítik. Későbbi dongaboltozatos szobái, stukkódíszei a legjelentősebb bikfalvi építészeti emlékek közé sorolják.

A XIX. század elejének "divatját" viseli magán az ugyancsak műemlék Zátyi-ház (a Gát nevű falurészen), a Harkó Lajosné-féle, a Nagy úton és, ugyancsak a Gáton, a Vén-Ábrahám-udvarház. Ennek pilléres tornácát "háromkaréjjos barokk oromfal koronázza". 1830 táján épültek a Páll Gergely-féle ház a Nagy úton, kiugró oromfalas boltíves tornácával és barokkos elemekkel tagolt vaskos kő kapulábakkal; majd a Molnár-udvarház - a Gáton - 1822-ből. "Népies, törpeoszlopos boltíves kőtornáca van" s mint ilyen egyedi bikfalvi változatot képvisel. A neoklasszicizmus korát képviseli a Gáton Simonyi Obester kúriája. Helyén még egy régebbi kúria állott. Ehhez a családhoz és Bikfalvához kapcsolódik Zathureczky Bertának Simonyi Obesterné című székely történelmi témájú regényének egy része, melyet a Brassói Lapok adott ki 1924-ben. A műemlék udvarházak sorát az 1860-ben épült Bőjthe-Cseke-féle kúria zárja (a Gáton), rideg, neoklasszicista formájával. Ma ortodox parókiaként szerepel a műemlékek lajstromán.

A turista és kiránduló érdeklődésére tarthat számot a Bikfalva erdőrengetegében található Csiga vára, melyről az idősebb nemzedék érdekes történeteket-mondákat mesél még ma is. "Fenn a várban feneketlen kút volt, rajta csigán mozgó aranyveder" - mesélik. A várból a pincébe csigalépcső vezetett le. Innen jöhet az erőd neve. "Ez az óriásoké volt. Ők építették a várat, ott rejtették el temérdek kincseiket. Sokat is áskáltak utána a régiek" - emlékezik vissza gyermekkori emlékeire a bikfalvi születésű Harkó József, nyugalmazott Mikó kollégiumi tanár. "A vár környékén sok kígyó él. Ezek gyémántot tudtak fújni. Ha hozzájuk dobott az ember egy kővel, magosra szöktek, s menekülni kellett." A hely jó ismerője és a kígyótörténetek mesélője volt néhai Ábrány Gyuri bácsi - jegyeztük le adatközlőnktől Harkó Gyulánétól. Csiga-vár históriáját, a Pójás nevű legelőn álló legendás Décse kövével (kárpáti homokkőből álló sziklaformáció) hozzák kapcsolatba a helybeliek. Ezt még a szomszédos, románok lakta Dobollón is ismerik. Néhai Giráncsi Miklós mesélte, hogy "a környékbeli óriás, lovának egyik lábával a vár tetején, másikkal pedig a Décse kövén állott. Lova lehajtotta a fejét és a Hegy alatt, a Regátban (Havasalföld) legelt. Az ott élők megelégelték a garázdaságot, s sörényébe kapaszkodva ráncigálni kezdték a lovat. A ló farát - közben - megcsípte egy marhalégy (bögöly) s az hirtelenjében hátra kapott a fejével, s a sörényén levő románokat mind behajította Erdélybe. Így kerültek ide, s itt elszaporodtak. Décse kövén, ha jól megnézzük, a ló lábnyoma ma is látszik."

A bikfalvi erdő nagyon gazdag gombafélékben és kiváló vadászterület. Bikfalvi születésű személyiség volt a festő és rézmetsző Koréh Zsigmond (1761-1793) és tanítványa Bikfalvi Falka Sámuel (1766-1825) nyomdász és rézmetsző, aki azonban Fogarason született. Itt ringatták bölcsőjét Simon Gábor (1857-1907) nyelvész tanárnak, tankönyvírónak.