A történet mögötti kutatómunka

Egy regény írásakor előbb-utóbb olyan kérdésekbe ütközöm, amelyekre a saját tudásomból nem tudok válaszolni. Elképzelek egy szereplőt, egy sérülést, egy egyetemi fejlesztést vagy egy sportolói pályát, de attól, hogy valami a fejemben összeáll, még nem biztos, hogy a valóságban is működhetne.

Az Emlékező mozdulat fő váza és fontosabb fordulópontjai már megvoltak, amikor kutatni kezdtem. Tudtam, milyen történetet szeretnék elmesélni. Azt kellett kiderítenem, hogy az elképzeléseim mennyire hitelesek, és hol szükséges változtatnom rajtuk.

Ehhez kezdetben leginkább „okos keresőként” használtam az AI-t. Ahogy az előző blog bejegyzésben is említettem, például olyan olasz egyetemet kerestem, ahol gépészmérnöki és orvosi képzés is van. Ez azonban csak az első kérdések egyike volt.

Egy válasz után újabb kérdések következtek

A kutatás általában az alapokkal kezdődött. Amikor azokra választ kaptam, szükség esetén rákérdeztem a részletekre.

Marcello történeténél például az egyetem kiválasztása után azt is meg kellett értenem, mennyire életszerű, hogy egy hallgató saját fejlesztésbe kezd. Kaphat-e ehhez egyetemi támogatást? Milyen keretek között dolgozhat rajta? Milyen programokba kapcsolódhat be, és milyen versenyeken indulhat?

Ezeket a kérdéseket külön keresésekkel is körbejárhattam volna. Az AI használatával viszont sokkal gyorsabban jutottam válaszokhoz, ráadásul gyakran részletesebbekhez, mint amilyenekre eredetileg számítottam.

A részletek újabb kérdéseket vetettek fel bennem. Egy idő után már azt is vizsgáltam, hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz a megszerzett információk. Melyik lépés után mi következhet? Mihez mennyi idő kell? Mikor jut el odáig egy fejlesztés, hogy egyáltalán érdemes legyen megmutatni másoknak?

Ahogy mélyült a kutatás, úgy alakult a történet kronológiája is.

Egy visszautasítás, amely a kutatásból került a regénybe

Ennek az egyik legjobb példája a regényben szereplő versenypályázatok története.

Volt egy elképzelésem arról, min dolgozik Marcello és a csapata, és ehhez kerestem valós versenyeket. Amikor azonban részletesebben rákérdeztem az egyik verseny feltételeire és elvárásaira, az derült ki számomra, hogy az általam kitalált koncepció abban a formában nem állná meg a helyét.

Ezen a ponton változtatnom kellett.

A regényben végül visszautasították a csapat pályázatát. A fejlesztésük akkor még nem volt elég jó az adott megmérettetéshez. A kutatás során megismert követelmények így egy történetbeli kudarc alapját adták.

Közben bennem is megszületett egy másik ötlet: egy olyan irány, amely a feltárt feltételek alapján már a valóságban is életképesebbnek tűnt. Ez vezetett el a regényben a másik versenyen elért sikerhez.

Számomra ez jól mutatja, hogyan kapcsolódhat össze a háttérkutatás és az alkotás. A feltételek megismerése miatt újra kellett gondolnom a saját elképzelésemet. Eldöntöttem, mit kezdek az akadállyal, és hogyan válik a szereplők történetének részévé.

A visszautasításnak így konkrét oka lett, a későbbi sikerhez pedig egy fejlődési út vezetett. Ez a változtatás a regényben segített abban is, hogy reálisabbá tudtam tenni az egész fejlesztési projektet, hogy ne maradjon „one men show” és mások is hozzájáruljanak a sikerhez.

A történet időrendjének is hitelesnek kell lennie

Az orvosi háttér kutatása másféle változtatásokat hozott.

El kellett döntenem, mennyi ideig lehet kómában az egyik szereplő, milyen hosszú lehet a felépülése, és mikor kerülhet ki a kórházból. Ezekhez először volt egy történetbeli elképzelésem, amelyet a megszerzett információk alapján módosítanom kellett. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy az egyik szereplője a regényemnek kómában van több hónapig, majd amikor magához tér, rövid idő múlva már otthon lehet. Ehhez képest a kutatások adta válaszok miatt meg kellett változtatnom a történetet. A kóma sokkal rövidebb lett, a felépülés viszont hosszabb és szakaszos.

Egy ilyen változtatás több jelenetre is hatással lehet. Ha valaki később hagyhatja el a kórházat, az befolyásolja, mikor térhet vissza egy helyszínre, kivel találkozhat, és mikor történhet meg a következő fontos esemény.

Marcello egyetemi munkájánál hasonlóan fontos volt az idő. A tanulmányoknak, a fejlesztés állomásainak, a pályázatoknak és a versenyeknek össze kellett illeniük.

A kutatás ezért a teljes időrend felépítésében is segített. Olyan kronológiát szerettem volna, amelyben az eseményeknek van idejük megtörténni, és a szereplők eljuthatnak addig a pontig, ahová a történetben kerülnek.

Sok kutatásból néha egyetlen mondat marad

A kutatások során összegyűjtött háttértudásnak néhány esetben csak egy része került bele a kész szövegbe.

Claire röplabdás múltja és lehetőségei miatt például sokat kérdeztem a női röplabdáról. Eleinte a nemzeti válogatottságot tekintettem a sportolói pálya egyértelmű csúcsának. A kutatás során viszont az európai profi klubok jelentőségéről és az ottani lehetőségekről is többet tudtam meg. Ennek hatására került bele egy párbeszédbe, hogy Claire akár Olaszországba is szerződhet.

A sok kérdésből és válaszból végül kevés látszik a regényben. Mégis fontos volt utánajárnom, mert így másként láttam, milyen jövő állhatott előtte.

A siena­i Palióról szintén sok adatot gyűjtöttem össze. Ennek is csak a töredéke jelenik meg a könyvben. A többi ahhoz kellett, hogy jobban értsem azt a közeget, amelyben a szereplőim mozognak, és el tudjam dönteni, mely részleteknek van helyük a jelenetben. A Palióról ezért a weboldalamon külön is mesélek. Ott olyan háttérismereteknek is jut tér, amelyek a regényben már túl sok helyet foglalnának el.

Nem érzem fölöslegesnek azt a kutatást sem, amelyből végül alig marad valami a szövegben. Ahhoz, hogy ki tudjam választani a megfelelő részletet, előbb többet kell tudnom róla.

Hogyan ellenőriztem a válaszokat?

Az előző részben már írtam arról, hogy a korábbi AI-válaszokat sok kételkedéssel fogadtam. Főként a novellákhoz kapcsolódó, régebbi kereséseknél tapasztaltam olyan tévedéseket, amelyek óvatossá tettek. Az Emlékező mozdulat egyetemi és versenyekhez kapcsolódó kutatásai viszont már idén történtek. Ezeknél sokszor láthatóak voltak a hivatkozott weboldalak is.

Megnéztem az egyetemek és a két nagy verseny honlapját. Ugyanakkor az is hozzátartozik a saját gyakorlatomhoz, hogy a források megjelenésével nagyobb lett a bizalmam, és több választ már külön utánajárás nélkül is elfogadtam.

Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert a tényleges munkamódszeremről szeretnék beszámolni. A kételkedésem és az ellenőrzés alapossága idővel változott.

A hivatkozások megkönnyítették, hogy eljussak az információ eredetéhez. Azt azonban továbbra is nekem kellett mérlegelnem, hogyan használom fel a megtudottakat a történetben.

Volt, amit a kutatás ellenére megtartottam

Általában nem ragaszkodtam az eredeti ötleteimhez, ha a háttérkutatás alapján változtatni kellett rajtuk. A versenyeknél átformáltam a fejlesztés történetét. Az orvosi háttér miatt módosítottam az időrendet. A röplabdáról szerzett ismeretek alapján új lehetőség került egy párbeszédbe.

Sofia gyermekének örökbeadása viszont kivétel maradt.

A kutatás során arra jutottam, hogy az általam elképzelt irányított örökbeadásnak nincs meg az a lehetősége Olaszországban, amelyre a történetszálam épült. Ezt az elemet végül mégis megtartottam. Ez tudatos szerzői döntés volt, és a történetnek ezt a részét nem tekintem a valós eljárás bemutatásának.

A kutatás információt adott a döntéshez. Azt, hogy ennek alapján min változtatok, és hol vállalok eltérést, nekem kellett eldöntenem.

Mit adott hozzá mindez az íráshoz?

Az AI-val végzett kutatás egyértelműen időt takarított meg nekem. Emellett olyan részletekhez és összefüggésekhez is elvezetett, amelyekre az első kérdés feltevésekor még nem gondoltam. Segített megvizsgálni az ötleteimet, pontosítani az időrendet, és felismerni, amikor egy elképzelésen változtatnom kellett. Az összegyűjtött tudás egy része láthatóan bekerült a regénybe, más része a jelenetek hátterében maradt.

Az Emlékező mozdulat történetét én akartam elmesélni. A kutatás ahhoz adott biztosabb alapot, hogy értsem azt a világot, amelyben a szereplőim döntései megszületnek. A válaszok közben pedig egyre több saját kérdésem lett. Ezek némelyike már túlmutatott a háttéradatokon: a szereplőimre, a döntéseikre és a történet következményeire irányult.

A következő részben arról mesélek, hogyan segítettek a kérdések továbbgondolni azt, amit meg akartam írni.