Ha ennél mélyebbre nézünk, olyan ember vagyok, aki szeret alkotni és szeret adni. Azt gondolom, minden emberben ott van valamilyen formában a vágy, hogy nyomot hagyjon maga után. Bennem ez úgy tört utat, hogy mindig szerettem dolgokat saját magam létrehozni, olyanokat, amelyek hosszabb-rövidebb ideig megmaradnak. Ugyanígy fontos számomra az is, hogy továbbadjam a megszerzett tudásomat, tapasztalataimat és gondolataimat.

Miért írok?

Mindig is szerettem írni, vagy legalábbis írásban kifejezni magam. Már gimnáziumban is igyekeztem minden házi dolgozatot szépen, kereken megfogalmazni. Nem kényszer volt, inkább öröm. Egy idő után a versírással is próbálkoztam, ami új horizontot nyitott előttem, bár a próza mindig közelebb állt hozzám.

Később saját ötletekből hosszabb történetekkel is próbálkoztam, és hamar rájöttem, hogy a regényírás nem feltétlenül működik pusztán hirtelen felindulásból. Túl nagy fába vágtam a fejszémet, és akkor még nem olvastam eleget sem. Ezután kezdtem komolyabban olvasni, és vele együtt tudatosabban figyelni arra is, hogyan működnek a történetek.

Merle és Remarque különösen közel álltak hozzám, de sok más szerző is hatással volt rám. Rejtő Jenő utánozhatatlan könnyedsége és humora például mindig lenyűgözött.

2017 elején jött el az a pont, amikor eldöntöttem, hogy az írást komolyabban veszem. Ekkor születtek meg az első novelláim. Addig is gondoltam az írásra, de onnantól már nem csak elképzelés volt: elkezdtem ténylegesen történeteket írni.

A novellák és rövidebb történetek lehetőséget adtak arra, hogy gyakoroljak, tanuljak, kísérletezzek, és közben remélhetőleg örömet is szerezzek annak, aki elolvassa őket.

Mi érdekel egy történetben?

Leginkább az emberi kapcsolatok. Az, hogy mit teszünk egymással, miért tesszük, és mi történik utána.

Érdekelnek a döntések és azok következményei, az érzelmek és azok valódi mozgatórugói, valamint az, hogy egy-egy cselekedet mögött milyen félelem, vágy, hiány vagy remény áll.

Számomra egy történet akkor igazán érdekes, ha nemcsak az történik benne, hogy valaki tesz valamit, hanem az is érthetővé válik, hogy miért éppen azt tette.

Talán ezért is fontosak számomra ennyire a karakterek. Szeretem, amikor egy szereplő nem egyszerűen „jó” vagy „rossz”, hanem vannak hibái, félelmei, gyengeségei és olyan döntései, amelyeket később más fényben látunk.

Mit szeretnék adni az olvasónak?

Elsősorban azt szeretném, hogy átérezze a szereplők érzéseit. Hogy ne csak kívülről figyelje őket, hanem egy időre velük együtt örüljön, féljen, reménykedjen vagy csalódjon.

És ha a történet végén marad benne legalább egy gondolat, amely akár napokkal, vagy hetekkel később újra eszébe jut, akkor számomra már elérte a célját.

Nem feltétlenül kész válaszokat szeretnék adni. Inkább történeteket, érzéseket és kérdéseket, amelyek talán tovább dolgoznak az olvasóban.

Számomra az írás elsősorban önkifejezés. Szóban sokszor nehezebben találom meg a megfelelő gondolatokat; leírva viszont összeszedettebben és őszintébben tudok mesélni. Történeteket, érzéseket, kérdéseket és vágyakat.

Így tudom a legjobban elmondani mindazt, amit szeretnék – akár magamról, akár a világról úgy, ahogyan én látom.

A bikfalvi.hu azért született meg ebben a formában, mert mostanra több különböző írói témám és projektem kezdett összeállni. Szerettem volna nekik egy közös kiindulópontot: egy helyet, ahonnan minden történetem és minden alkotói világom elérhető.