A Scrivener szerint, amelyben az írásaimat, ötleteimet és a regény különböző részeit vezetem, 2024 decemberének közepén kezdtem el Az emlékező mozdulat írását.

Akkor valamivel több mint 6000 leütésből állt az anyag.

Januárban és februárban még csak néhány száz leütéssel bővült a regény szövege. Ezek az első oldalak nagyrészt nem is a tényleges regényszöveget jelentették, hanem ötleteket, terveket, karakterekkel és kapcsolatokkal kapcsolatos jegyzeteket, valamint néhány jelenet vázlatát.

Először még csak terveztem

A történet mellett lassan elkezdett felépülni körülötte a világ is.

Ki kicsoda? Ki kinek a testvére, gyereke vagy unokatestvére? Hány évesek a szereplők egy adott évben? Hány éves volt az édesanyjuk, amikor megszülettek? Melyik családi kapcsolatnak mikor és hogyan van jelentősége?

Az elején ezeket még kézzel rajzolt családfákon és különböző számolásokkal próbáltam követni.

Később, ahogy egyre több szereplő és családi kapcsolat került a történetbe, ez már kevésnek bizonyult. Az adatokat végül egy Excel-táblázatba rendeztem, ahol már egyszerre tudtam követni a születési éveket, életkorokat és a családi kapcsolatokat.

A kezdeti, kézzel írt jegyzetekből így lassan egy sokkal strukturáltabb rendszer alakult ki.

Aztán beindult a gépezet

Június végén valami átbillent.

Onnantól kezdve szinte minden nap írtam.

Jelenetek és fejezetek készültek egymás után, újabb részletek kerültek a helyükre, és a történet egyre inkább önálló életre kelt. Nagyjából két és fél hónap alatt elkészült a regény kéziratának első teljes változata. Ez persze még messze nem jelentette azt, hogy a könyv készen van. Inkább csak azt, hogy először létezett elejétől a végéig egy teljes történet.

Jöttek a bizalmi olvasók

Ők voltak azok, akik külső szemmel néztek rá a történetre. A regény egyes részeit folyamatosan kapták meg a bizalmi olvasóim. Az ő feladatuk számomra nem egyszerűen az volt, hogy megkeressék a helyesírási hibákat vagy szóljanak, ha valahol elgépeltem valamit. Sokkal fontosabb volt, hogy jelezzék:

• hol nem érthető egy szereplő döntése,
• hol túl gyors vagy túl lassú a történet,
• hol hiányzik valamilyen információ,
• hol éreznek logikai vagy időrendi problémát,
• melyik jelenet működik jól,
• és melyik az, amelyik még nem adja át azt, amit szerettem volna.

Szeptember közepétől ezekkel a visszajelzésekkel kezdtem újra végigmenni a teljes kéziraton. Voltak kisebb javítások. Voltak jelenetek, amelyeket jelentősen kibővítettem. Máshol pár mondatot vagy teljes részeket vettem ki.

Egyes kapcsolatokat erősítettem, történetszálakat pontosítottam, és több helyen újragondoltam azt is, hogy az olvasó mikor és milyen információt kapjon meg. November elejére ennek a munkának is a végére értem. Elkészült Az emlékező mozdulat átszerkesztett kézirata.

És ezzel elérkezett az a pont, amikor azt mondhatom: a regény megérett arra, hogy elinduljon a kiadás felé.

Két irány

A kézirat innen két külön utat fog bejárni

Kiadói megjelenés

Az egyik út a hagyományos kiadás.

Meg fogok keresni kiadókat a kézirattal, hogy megtaláljam azt, amelyik lát fantáziát a történetben, és szeretné megjelentetni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a mostani kézirat változtatás nélkül könyvvé válik.

Egy kiadó saját szerkesztője valószínűleg még talál majd olyan részeket, amelyeken érdemes változtatni. Lehetnek újabb szerkesztési javaslatok, módosítások, újragondolandó jelenetek. Ezután következhet a korrektúra, a tördelés, a végleges borító és a könyv elkészítésének többi lépése.

Ez egy hosszabb folyamat lehet. Akár több hónapot is igénybe vehet. De ha ettől még jobb könyv születik, akkor megéri várni.

A „Szerzői változat”

Ezzel párhuzamosan továbbra is szeretném elkészíteni azt a kis példányszámú változatot, amelyet egy ideje már Szerzői változatnak nevezek. Ehhez már kiválasztottam egy nyomdát is. Ez a kiadás a most elkészült, általam jelenleg véglegesnek tekintett kéziratra épülne.

Természetesen ehhez is szükség van még korrektúrára és tördelésre, de ezeknek az ütemezése már nagyrészt rajtam múlik. A borító terve már elkészült.

A pontos részletek még nem véglegesek. Több mindentől függ, mikor és hány példány készülhet belőle. De ezen az úton is igyekszem minél gyorsabban haladni.

És most?

Most elsősorban nagyon boldog vagyok. És egy kicsit kimerült is. Az elmúlt hónapokban az Emlékező mozdulat gyakorlatilag folyamatosan velem volt.

Írtam. Terveztem. Kutattam. Újraolvastam. Javítottam. Megint újraolvastam. Aztán megint javítottam.

Most először érzem azt, hogy egy fontos szakasz valóban lezárult. A történet, amely sokáig csak a fejemben létezett, először kézirattá vált. Most pedig elindul afelé, hogy egyszer könyv legyen belőle.

Köszönöm mindenkinek, aki eddig velem tartott.